Észak – Amerika atlanti tájairól származó kis örökzöld fa, amely mocsaras partvidékeken és hegyvidékeken egyaránt előfordul. Törzse egyenes, ágai rövidek, sűrűn elágazóak. Kérge szürkésbarna, vöröses, szalagosan leváló, élénk, világosabb zöld lombozatú, nagyon hasonlít a közkedvelt ’Smaragd’ tujához! Nálunk szerencsére fagytűrő, mivel kezdetben gyorsan növekszik. Maga a Brabant fajta egy gyorsan és erősen növő, egyik legjobban kialakítható sövény-növény (sűrűn kell sövényvágóval, metszőollóval alakítani - évente akár háromszor is, így kapunk a kezdeti laza, kúp alakú tujákból egy sűrű kialakítású sövény sort). A sövények szerepe nagyon szerteágazó, elsősorban takarás vagy szeparálás a célja (magánszféra kialakítása), de alkalmazzák zajvédőként, sőt, a szennyező anyagokat is felfogja, így nagyvárosok kedvelt kerti növényévé nőtte kis magát! Nem mellesleg árnyékadó szerepe sem elhanyagolható, viszont mindig figyeljünk arra, hogy alatta a fű gyérülni fog (nem jut át sem a fény, sem a csapadék sűrű pikkelylevelei között).
Általában max. 5-7 méter magasra nőnek meg, évente akár 50cm-s friss hajtásokat is hozhat, ám nyírással kellően kordában tartható a magassága!

Növekedési üteme az örökzöldekhez képest gyors, évente 30-40 cm. Természetes a lobhullató sövényekkel, mint Csodasövény® (5-ször gyorsabban fejlődik, mint más növény) vagy a fagyal sövény  nem versenyezhet.

Tuja betegségek
A leggyakoribb gombás megbetegedések a következők:

1. A tuják didimaszcellás pikkelylevél barnulása (Didymascella thujina):

Kezdetben egy-egy pikkelylevél sárgulása figyelhető meg az alsó hajtásokon, majd fokozatosan hajtássárgulás jelentkezik, és apró, fekete pöttyök, 1-2 mm-es, ovális termőtestek jelennek meg a leveleken. Ezeket a fertőzött hajtásokat legkésőbb májusig el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. A kórokozó fellépésére elsősorban csapadékos években lehet számítani.

2. A tuják kabatínás hajtás- és ágpusztulása (Kabatina thujae):

Ez esetben a hajtáscsúcsok kifakulnak, majd elhalnak. A pikkelyleveleken tizedmilliméter nagyságú fekete foltok jelennek meg, a fertőzött hajtások alapi részén a szár belseje elbarnul. A fertőzött részek eltávolítása májusig itt is alapvető fontosságú. Május közepétől a nyár elején, főleg csapadékos időben néhány permetezés szükségessé válhat.

3. A tuják szeirídiumos hajtás- és ágpusztulása (Seiridium cardinale):

A betegség megjelenése a törzstől kifelé haladva a hajtáscsúcsok felé terjedő barnás hajtáselhalással jelentkezik. A fertőzés teljes ágak pusztulását okozhatja. Elsősorban az idősebb fákon jelentkezik a betegség, amiket sebzésen keresztül tud a gomba megfertőzni. A károsítás helyén a kéreg besüpped és pirosas színezetű lesz. Gyakran gyantásodás, mézgafolyás figyelhető meg. A kórokozónak a meleg párás időjárás kedvez.

4. Pesztalociopsziszos betegség (Pestalotiopsis funerea):

Elsősorban az idősebb növényeknél jelentkezik. Tavasszal a fiatal hajtáscsúcsoktól befelé haladó elhalás figyelhető meg! Súlyos fertőzés esetén, akár teljes ágak is felkopaszodhatnak. Az elhalt pikkelyleveleken apró fekete szaporító képletek jelennek meg. Ez a gomba gyengültségi parazita (vagyis beteg, tápanyaghiányos növényeket támad meg elsősorban), így elősegíti a megtelepedését a nagy szárazság, rossz termőhely, tápanyaghiány, vagy más káros tényező, ami a növény egészségi állapotát csökkenti.

Kártevői:

1. Tujafúró-aranymoly (Argyresthia thuiella)

Ennek a kis molylepkének nem a kifejlett egyedei, hanem a petékből kikelő lárvái okoznak kártételt, mégpedig oly módon, hogy kikelésüket követően berágják magukat a pikkelylevelekbe, ott úgynevezett aknákat alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy bár a levelek bőrszövete ép marad, sajnos a két epidermisz (bőrszövet) közötti részt falják fel, annak minden alkotórészével együtt, így se a víz, se a tápanyagok nem jutnak el ezen szövetekbe, s a végeredmény a növényi rész elhalását, azaz barnulását vonzza maga után.

2. Boróka pajzstetű (Carulaspis juniperi)
Nevétől eltérően ez a rovar nem csak a borókákon, hanem tujákon, hamisciprusokon is károsít. 1-2mm átmérőjű, fehér, teknő alakú pajzsuk miatt nagyon nehéz ellenük a védekezés, hiszen ezen a pajzson permetszer nem megy át. A pajzstetvek szívogatják a növényt tápláló vizet illetve tápanyagokat, így szívogatásuk következményeképpen a pikkelylevelek elbarnulnak, elszáradnak, esetenként ragacsos mézharmat jelenik meg a felületükön.

3. Tujaszú (Phloeosinus thujae):

A tuják törzsén és ágain apró lukak figyelhetőek meg ennek a rovarnak a megjelenését követően. Ezek a lukak (ú.n. röpnyílások) úgy keletkeznek, hogy a szúbogár berágja magát a növény részeibe, melynek hatására a növény hervadni, majd száradni kezd (bebarnul). Tömeges támadás esetén a fa elpusztul.